Koncz Marianna: MIÉRT  HISZEK  JÉZUSBAN?

Miért hiszek Jézusban?

Hogyan kaptam új életet? Hogy lehet, hogy biztosan tudom, halálom után a mennybe megyek? Hogy lehetséges, hogy minden nap hallom Isten hangját?

IRÁNY  SPANYOLORSZÁG!

14 éves voltam, amikor egy keresztény társasággal Spanyolországba utazhattam a nővéremmel, Eszterrel, kb. 10 napra. Elképzelhetitek, milyen izgatottam vártam a sok szép táj látványát, az új kalandokat. De talán mindezeknél még jobban ez érdekelt: Ki Isten? Mert a családban erről nem sokat hallottam azelőtt.

AZOK A "HÍVŐK"

Mondták, hogy az utastársaim főleg tizenévesek lesznek, ezért azt hittem, diszkóba megyünk majd, ahogy a fiatalok szokták- legalábbis a könyvekből, filmekből ezt tanultam. Teljesen meglepődtem tehát, amikor azt hallottam, hogy a keresztények nem járnak diszkóba. Mégis, olyan öröm sugárzott róluk, amit máson sose láttam. Isteni erő, szeretet, tisztaság sugárzott belőlük. Étkezés előtt, indulás előtt imádkoztak és minden reggel Bibliát olvastak… Mindennel kapcsolatban Isten segítségét, véleményét kérték ki. Ráadásul fülembe jutott valami nagyon döbbenetes: nem szeretkeznek házasság előtt. Tele voltam kérdésekkel. Miért? Hogyan?

Unalmasak nem voltak, hisz a program csúcs volt: úszás a tengerben, csobbanás a medencében, afrikai piac, szafari, röplabda a strandon, városnézés, vízi paradicsom… Majd minden este "alkalom", vagyis tanítás a Bibliából, úgy énekeltek, hogy a szívem szárnyalt, "bizonyságtétel", ami azt jelentette, hogy elmondták, milyen csodákat éltek át. Megértettem: ők egy másik, mennyei országba tartoznak. És én nem tudtam oda belépni magamtól, mert belőlem hiányzott valami, ami bennük ott volt: az a tisztaság, az a természetfeletti szeretet és öröm. János levelét olvastuk és megértettem belőle, hogy aki Krisztusban hisz, annak úgy kell élnie, ahogy Ő élt. 1 János 2, 6.

BŰN  ÉS  BOCSÁNAT

Mindez izgalmas és jó volt, de szomorúság is vegyült a szívembe. A nővérem, akivel azelőtt minden gondolatunkat és fájdalmunkat megosztottuk egymással, összebarátkozott egy lánnyal és onnantól kezdve, én mintha csak levegő lettem volna. Fájt. Amikor a pásztor beszélgetett velünk, úgy tűnt, Eszter sokkal jobban meg tudta fogalmazni a gondolatait, mint én, én azt hittem, mindenki őt szereti, engem pedig kihagytak. Féltékenység, kisebbrendűségi komplexus, magány, depresszió kerített hatalmába. Felnőtt fejjel persze mindez olyan nevetségesnek tűnhet, de talán – noha felnőtt vagy- te is voltál már féltékeny, igazi ok nélkül és akartál már másnak rosszat. Te is gondoltad már azt, mindenki jobb nálad és jelentéktelennek tűntél még magad előtt is. Én gyűlöltem őt pár percig… És amikor ezt felismertem, tudtam: bűnös voltam. Hiszen milyen ember az, aki azt az embert, akit a legjobban szeret – gyűlöli??? Abban a légkörben, ahol Isten szentsége szinte tapintható volt, megláttam, milyen mocskos voltam legbelül: Másokat kritizáltam, de mivel ezt tettem, én se voltam szemernyivel se jobb náluk… Magamba zárkóztam és csak sírtam: Istenem, bocsáss meg! Kérlek, bocsáss meg! Bocsáss meg! Fogalmam se volt akkor még, hogy Isten már rég megbocsájtott, ezért nagyon elszomorodtam.

IGAZI  SZERETET

Akkor a keresztények odajöttek hozzám és megvigasztaltak. Választ kaptam sok kérdésemre, de nem mindenre. Megtudtam, hogy Jézus Krisztus a kereszten milyen hatalmas kínokat élt át- értem, azért, hogy nekem új életet adhasson, hogy velem legyen, eltörölhesse a bűneimet és én a mennybe kerülhessek. Feltámadt, és ma is kapcsolatban lehetünk vele. Mindig is arra vágytam, hogy valaki úgy szeressen, hogy mindent megtegyen értem, mindenre képes legyen értem és akár mindent hátra hagyjon értem. Ezt a szeretet se szülők, se testvérek, se barátok nem tudják megadni. És tudtam, hogy Krisztus igazi, mert pont azt adta, amire vágytam, azt a felbecsülhetetlen, tiszta, önzetlen szeretet, ami az életem célja lehet, és amiben nem kell sosem csalódnom. Az is lenyűgözött, amikor megtudtam: Isten a saját Szellemét, Szent Szellemet adja a hívők szívébe. Létezik-e ennél csodálatosabb szeretet, mint hogy valaki saját magából egy darabot a szívembe helyez - ajándékul?

ÉLETVÁLTOZTATÓ  HIT

Elkezdtem önállóan olvasni a Bibliát, és megdöbbentem, amikor Isten beszélgetni kezdett velem a sorokon át. Kínosan szorongó gyermek voltam, társaságban többnyire megnémultam. Szívemben ott dübörgött a kérdés: Tud ezen Isten segíteni? Erre Ő ezt felelte: "A szeretetben nincs félelem. A teljes szeretet kiűzi a félelmet". 1 János 4, 18. Ez szívemig hatott, tudtam, Istennél van megoldás. Láttam a keresztényeken, hogy megtapasztalták a szeretet, odafigyeltek egymásra. Az egyik házaspár története is bemutatta, milyen az a szeretet, ami minden félelmet kiűz. Elmesélték, hogy régen házasság nélkül éltek együtt és annyit veszekedtek, hogy már szét akartak válni. De amikor megtértek, és pár nap múlva összeházasodtak, Isten új szeretetet adott közéjük. Noha a szülők kitagadták őket, ők kitartottak a hitben. Láttam, mit jelent hinni: mindent vagy semmit a tét!

ÚJ  SZÍV!

Miközben a lagúnákhoz sétált a kiránduló csapat, és a sziklákat habosan csapkodó hullámokat csodáltam és a vadul szaladgáló szelet, így imádkoztam: "Istenem, nekem ez nem megy. Nem tudok elég jó lenni. Én feladom." És akkor nem az történt, amire számítottam, hogy Isten haragja lesújtott volna rám, hanem valami láthatatlan kéz levette rólam bűneim súlyát. Mintha több mázsával könnyebb lettem volna. Tudtam, igazzá váltam Isten előtt és Ő megtette azt, amire én nem voltam képes: bevitt az országába és tisztára mosta a szívem. Ezt hallottam a szívemben: "Minden kincsnél jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet." Később tudtam meg csak, hogy ez a Bibliából egy idézet! Péld. 4, 23. Isten szólt hozzám. Olyan boldog voltam, mintha csak repültem volna! Mindenkit szerettem, anélkül, hogy bármit vártam volna cserébe. Legszívesebben megöleltem volna mindenkit. 

Örömömben csak Jézusról beszéltem és arról, hogy megváltott engem és új életet adott. Megszűnt a félelem is a szívemből. Megértettem, hogy aki hisz, annak bátran cselekedni is kell, így beszéltem a nővéremmel arról, hogy rosszul esett, hogy nem barátkozott velem.

Így kezdődött a hitem? És a tiéd? Kérlek oszd meg egy üzenetben!