
MEGJELENT A REGÉNYEM!
Koncz Marianna, Varga Miklós:
Szigorúan bizalmas
"Istenem, ha vagy, most segíts!"
Ki ne szeretné tudni, mi a boldogság, a szeretet, a békesség, a helyes élet forrása? E könyv vidám, csupaszív és elszánt főszereplője, Miklós, kész mindenre, hogy megismerje a feleletet. Először órákig meditál Krisnás szerzetesként, majd India mesés tájain kutatja az igazságot. Természetesen a szerelem is utoléri annak minden szenvedélyével. Válaszokra azonban nem talál egészen addig, amíg ki nem ül a párkányra és nem kiált az Élő Istenhez. "Istenem, egész életemben Téged kerestelek! Ha vagy, most segíts!" Kiugrik a magasból, és gyökeresen megváltozik az élete...


AJÁNLÓ
A regényem youtube-os ajánló videója:
A SZIGORÚAN BIZALMAS című mű
Életrajzi mű, melyben Varga Miklós barátai unszolására tette közkinccsé személyes tapasztalatait. Szellemi útkeresése során ezekre a kérdésekre keresi a választ: Mi a boldogság, a szeretet, a békesség, a helyes élet forrása? Milyen erők, hatalmak irányítják életünket a láthatókon felül? Lehet-e kapcsolatunk Istennel? Miklós kész mindenre, hogy megismerje a feleleteket. Gyermekkorában ezotériával, UFÓ kutatással kísérletezik, majd Krisnás szerzetesnek vonul, aki órákig meditál egy eldugott lakosztályban. Egészen a hit bölcsőjéig, Indiáig elzarándokol, ahol izgalmas kalandokban, kirándulásokban és veszélyekben van része. Miután lecseréli szerzetesruháját hétköznapira, természetesen a szerelem is utoléri, annak minden izgalmával, örömével, kétségbeesésével, szenvedélyével. De bármennyire is igyekszik megtalálni élete értelmét, végül csalódik a szerelemben, sok barátjában, és elveszíti a családját, a hitét.
A válaszokra nem talál rá egészen addig, amíg ki nem ül arra a nyolcadik emeleti párkányra, ahonnan már csak egy út van… Zuhanás lefele.
- Isten, ha valóban létezel, most ments meg! – hívja ki reményvesztetten az Urak Urát, majd kiugrik az ablakon.
Ki mentette meg Miklóst? Hogy áll helyre egy éven belül életének minden területe? Milyen csodákat tett még vele az élő Isten?
E napló hol humoros, hol szívet tépő eseményekről számol be, mindvégig drámai és lerakhatatlan olvasmány. Összehasonlíthatjuk a Krisna tudatot és a keresztyénséget, a szereplőkkel együtt utazhatunk Indiába és Lengyelországba, de belekerülünk egy emberrablás és egy lopás kellős közepébe is. Gyermekkori és szerzetesévek alatti csínyeken derülhetünk. Amikor Miklós Krisztust megismeri, nem csupán a zsoltárokon, hanem a valóság eseményein keresztül is felismeri a gondoskodó és csodákat tevő Istent – aki az életénél is jobban szereti.
Szeretettel ajánlom ezt a regényt mindenkinek, akit érdekel az emberi lélek, a kapcsolatok, a kultúrák, a vallások és szereti a jó olvasmányokat. Papoknak, lelkészeknek, akik szeretnének még érzékenyebben foglalkozni a rájuk bízott emberekkel. Fiatal és idősebb útkeresőknek. Keresztyéneknek, akik kapcsolatban állnak más vallásban hívőkkel. Bárkinek, aki keresi a hozzáillő társat és munkát. Ha pedig te még mindig más kategóriába tartozol, Neked is.

NÉHÁNY JELENET A MŰBŐL:
Miklós és egy barátja egy szerzetessel beszélgetnek Indiában:
Tudni akartam a választ a kérdéseimre.
– Nem tudom, mennyi szertartást kell végezni ahhoz, hogy megtisztuljak, és halálom után Krisnával lehessek. Régen fél napig csak mantráztam, és hajnalban arra riadtam fel, hogy az Ő neveit kiáltom. Nappal úgy járkáltam, mint egy alvajáró. De boldogtalan voltam, mert sohasem tudhattam, kiérdemlem-e valaha Krisna szeretetét. Hát, nem hiszem, hogy ez a szent élet. Mit tegyek, hogy szabadnak és boldognak érezzem magam?
– Hm… – mondta a szerzetes. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy végre kimondja a kulcsmondatot. – Szívjál csak bele!
Odatartotta a számhoz a szivart.
– Ez segít, hogy ellazulj. Lebegni fogsz tőle, és a lelked kis időre elhagyja a testedet. Közelebb kerülsz a transzcendentális világ Atyjához.
Beleszívtam, és nemsokára bizseregni kezdett a kezem, a lábam. Édes szédülést éreztem.
– Mi ez? – suttogtam.
– Cannabis! – suttogta Dzsini sejtelmesen, minden hangot ízlelgetve.
Félrenyeltem.
– Ez a szent ember… kábítószerezik? – nyögtem.
– Így készül fel a csodákra – magyarázta a barátom meggyőző arckifejezéssel.
– Lebegek. Szállok Isten felé. Látjátok, ahogy megemelkedik a testem? – mondta Sri Sivananda elragadtatva. – Teszek egy kört a szobában!
Döbbenten bámultam, ahogy a földön repdes. Jobban beszívott, mint a legócskább kokós, és Isten csodáit veszi a szájára!
– Mindenki láthatja, mire képes Siva! – rikoltozta.
Jobbra-balra "szálldosott"! A görög istenekhez hasonlóan villámokat szórt, de csak úgy képletesen, majd felemelt kezeivel rázkódott! Az egyik pillanatban hisztérikusan nevetett, a másikban átszellemült, üveges tekintettel meredt előre. Egyedül ő látta a "nagy csodákat"!
Egy percig a csalódás könnyei szorongatták a torkomat. De ahogy Sri Sivananda egyre őrültebben vette be "légi szaltóit", már nem bírtam tovább: sírás helyett nevetés tört ki belőlem. Ám szent emberünk annyira be volt állva, azt se vette észre, hogy rajta röhögök.
Dzsinivel úgy nyerítettünk, mint a fakutyák, támogatnunk kellett egymást hazáig. A tömény cannabisfelhő és a bölcs szerzetes "tudása" veszélyes magaslatokba repített minket.

EGY MÁSIK
JELENET: A PÁRKÁNYON
Miklós arról mesél egy
pszichiáternek, mi is történt vele a párkányon:
- Ica néni mondta még a kapcsolatunk elején, Miklós, ha egyszer bajba kerülsz, hívd segítségül Jézust. Én akkor teljes tüdőből kiáltottam, Istenem, ha tudsz, ments meg! Én akkor szabadon – érti? –, teljesen szabad tudattal ellöktem magam. Éreztem, ahogy a hátamon végigszánt a kemény fal, miközben zuhanni kezdek. A megsemmisítő ütést vártam. De valami más történt! Egy hatalmas, erős kéz hátulról megragadta a grabancom, és berántott. Nem tudom, hogy érhetett el, hogy bírhatott el. Olyan erő feszült benne, ami a mi Földünkön nem létezik. Óriásit csattantam bent, a padlón. Magamhoz se tértem, már vonszoltak is kifelé. Amikor hátranéztem, annak az embernek az arcát pillantottam meg, aki megmentett. Mészfehérre sápadt. A teste remegett a döbbenettől. Úgy festett, mint egy ember, aki megérezte a Teremtő hatalmát. Nem magától sikerült odaérnie az ablakhoz fél másodperc alatt! Isten akart megmenteni. Legyőzött engem, a gravitációt, és a föld összes fájdalmát. A halál marka helyett az Ő karjaiba hullottam.
A pszichiáter egy percig döbbenten nézte Miklóst, majd megszólalt:
– Hisz Jézusban?
– Mi mást tehetnék? Még mindig futkos a hátamon a hideg, annyira éreztem, hogy Isten velem van. Soha ennyire nem voltam közel Hozzá… Azóta ezt mesélem itt mindenkinek. A doki, aki kezelt, egy racionális, tudós ember. Azt tartják róla, csak abban hisz, amit lát, vagy amit felboncolhat. De csak annyit mondott: "Nem gondoltam soha, hogy van Isten. De ha mégis létezik, akkor magát, Miklós, nagyon szereti." Úgy tűnik, nekem ki kell ugrani az ablakon ahhoz, hogy átlássak rajta az égig.
AKI EL SZERETNÉ OLVASNI A MŰVET, ÍRJON NEKEM E-MAILT!
A könyv megrendelhető itt:
(az árak, és hogy a könyv elérhető-e, változó)